Cím: Versenyszellem
Kategória: ?
Korhatár: + 13
Andinak :)

House önkívületi állapotban hallgatta valamelyik csodás bluesmuzsikáját fehér iPodján. Egyik kezében lángnyelves botját pörgette, a másikkal serényen tömte magába a Vicodinokat. Cameron, Chase és Foreman abszolút hasztalanul múlatták az időt; a két férfi szerepjátékozott a neten, a nő pedig egy impozáns magazint olvasgatott. Hirtelen Cuddy robbant be az ajtón, azzal a fölényes tekintettel, amit egy új esett okoz nála. Kitépte House füléből a fülhallgatókat, és lecsapta a feltűnően vastag aktát az asztalra.
- Ha megoldják ezt az esetet, két heti szabadságot engedélyezek. Fizetett szabadságot.
Foreman és Chase - akik addig "Öld meg! Öld meg!" kiáltásokkal tarkították elfoglaltságukat - felkapták a fejüket, és erősen összpontosítottak az igazgatónőre.
- De mivel... jelenleg orvoshiányban szenvedünk, ezért csak egy valakinek jár a pihenő. És az nem House lesz.
A diagnoszta heves ellenvetésbe kezdett, de hiába; a nő hamar kisurrant az irodából. A három doki egyszerre vetette rá magát a leletekre. Vajon mi lehet a betegség, ha Cuddy ilyen busásan jutalmazza meg a gyógyítóját?
- Szerintem fénymásoljuk le.... - ajánlotta Cameron, mikor esélytelennek látta győzelmét.
Chase gonoszul felkacagott az ötlet hallatán. Belőle mindig csak is a rosszabbik énjét hozta ki az a bizonyos versenyszellem.
- Milyen naiv vagy! - közölte a szerencsétlen képpel ácsorgó lánnyal.
Foreman a sarokban somolygott, gondolta, majd egy fogadás során elnyeri barátjától a szabadság reményével kecsegtető dossziét. House egy gyors mozdulattal - és lángnyelves botjával - lesúlytott a szőke fiúra. Nem bírta volna elviselni, ha ő kapja meg a jutalmat. A földre hulló lelethalmot Cameron rögtön magáénak tudta, szempillái mögül egy "köszönömésszeretlek" pillantással lesett ki. Chase pedig csak állt megsemmisítve az előbb még győzelmi dobogónak tűnő íróasztal előtt.
- Nézd, Allison... - próbálta meggyőzni a lányt, miután elindultak ebédelni. - Te úgyis imádod a munkádat, nekem meg jól jönne egy kis szabi... Na? Figyi... tényleg...annyira izé kedves lennél!
Cameron nem válaszolt, csak egy mindent eláruló pillantást vetett kollégájára. Elvett egy salátát a pultról, és levetette magát az egyik székre. Arcával szinte belemászott a munkába. Chase és Foreman jól kis is röhögték, mondván képtelenség, hogy valaki ilyen stréber legyen. House nyilván jól megstíröli majd a melleit, és pénzért elárverezi a két szabad hetet. Titkon persze mindketten remélték, hogy valamilyen úton-módon csak megkaparintják a nekik - is- járó tisztességes feladatot.
Ebéd után Foreman félrevonult egy új, gyerekosztályon dolgozó nővérkével, Chase pedig csüggedten kosarazott a szemeteskosár és pár papírgalacsin segítségével. Cameron természetesen a munkájára összpontosított, rohangált a beteghez, majd a gyógyszertárba, aztán House-hoz engedélyért, utána vissza a beteghez.... egészen éjfélig játszotta ezt a fel-alá rohangálósdit. Chase pedig nem akarta magára hagyni a nőt, elsősorban azért, hogy adandó alkalommal ellophassa a papirokat, másrészről pedig szerette Allison társaságát. És mitagadás, nem felejtette el azt az esetet, amikor egy kis kufircra került sor... igaz, akkor némi drogtabletta is segített az ellazulásban.
- Miért nem mész már haza?
- Öhmm... segítettem Cuddynak vizitelni. És te?
Cameron lenéző pillantást vetett kollégájára. Már majdnem megkérdezte, hogy őt akarja-e hülyének nézni, vagy magát akarja annak tettetni, mikor egy visszautasíthatatlan ajánlat érkezett:
- Hazavihetlek?
Pár perccel később már együtt száguldoztak New Jersey utcáin. Az utazás során Chase-ben egyre élesebb kép alakult ki tervéről, melyet nem csak elgondolt, hanem véghez is akart vinni. Egy ördögi terv... egy gonosz terv, amivel eléri, hogy Cameron egy örök életre, sőt még azon túl is megutálja őt. De az a két hét... annyi mindent lehet csinálni tizennégy fizetett nap alatt.
- Azt hiszem, nálad maradt az egyik CD-m... Kölcsön ígértem valakinek, vissza tudnád adni? - nézett ártatlan, bociszemekkel a nőre.
- Persze, ha feljössz érte... Mert én olyan hulla vagyok, hogy nem lépcsőzöm még egyszer.
Chase szinte örömtáncot járt, hiszen sínen volt az elképzelése. Éljen a két hét szabadság! Ahogy felértek a lakásba, Allison ledobta a táskáját, valamint a dossziékat egy székre. A férfimár-már a lapok koordinátáját is felírta a kezére, hihetetlenül izgatott volt. Ez jócskán meg is látszott rajta.
- Mi az, hangyákat tettél a gatyádba? - nevetett a kollegína.
- Nem.. csak.. olyan szép vagy...
Cameron értetlen fejet vágott. Úgy nézett ki, mintha éppen a relativitáselmélet részletkérdéseit akarták volna megvitatni vele.
- Köszönöm, de ezt miért?
A szőke doki válasz helyett odalépett a narancslevet szorongató nőhöz, és megcsókolta. Igyekezett mindent beleadni, az összes praktikát, szenvedélyt, amit csak felhalmozott az idők során. Részben megkönnyebbült, mikor csókját viszonozta a partnere, és nem lett egy szép nagy pofonnal elküldve a melegebb éghajlatra. A megkönnyebbülés után jött a bátorság; kezeit rátette Cameron fenekére.... Itt már a 'megtámadott' fél sem bírt magával. Az örömtől, hogy végre szereti valaki, teljesen beindult. Fáradtsága ellenére harciasan tépte le a ruhákat a barátjáról. Félig meztelenül, félig még ruhában elsasszéztak az ágyhoz, ahol aztán nem volt megállás. Allison pszichopata módjára visított és őrjöngött, Robert pedig a terv beteljesülésének céljából levegőhöz sem hagyta jutni a lányt. Hosszú... hosszú... hosszú percek után, mikor már az összes szomszéd ébren volt, és mindkettejükben csillapodtak a kedélyek, Cameron felajánlotta, hogy alvóhelyet biztosít arra az éjszakára. Chase-t ez annyira feldobta, hogy egy hangos nyögés kíséretében befejezte a dolgát. 
Másnap reggel igyekezett halkan kibújni a nő ölelő karjai közül. Csendesen felhúzta magára a ruháit, és ahhoz a bizonyos székhez lépdelt... kiemelte  belőle a leleteket, és amilyen gyorsan csak tudott, elhagyta a helyszínt. Nem törődött mosakodással, evéssel vagy ivással, rögtön a kórház felé vette az útját. Elsietett a beteghez, átlapozott pár könyvet, beszélgetett más orvosokkal, és mint Archimédesz Heurékája, úgy tört rá a felismerés: ez bizony Cushing-kór lesz! Éjszakai szexpartnere jövőjével nem törődve, a lelkiismeretfurdalás legcsekélyebb jele nélkül nyújtotta be a zárójelentést Cuddynak.
- Dr. Chase, álljon meg egy percre.
- Igen?
- Én ezt nem értem. Dr.  Cameron már tegnap leadta nekem az esetet. Meg is kapta a két hét szabadságot. Mit akar ezzel a beteggel?