Első rész:

- Dr. House, meg tudja magyarázni, miért hiányzik egy darab a bugyimból? - kérte számon a diagnosztát Dr. Cuddy.
- Feltételezem a könnyebb használhatóság érdekében vágott rajta egy lyukat... Kis huncut!
- Ez egyáltalán nem vicces! Máskor...
- Máskor nem veszi igénybe nőgyógyászati tudományomat? Hééé! - kezdte körbeordítani a várótermet House. - Ki akarja hogy turkáljak a barlangjába? Nők előnyben! Sajnos a főnököm túl elfoglalt a szolgáltatásaimhoz...
- Azonnal hagyja abba! Nem érdekel az alsóneműm, csak hagyja abba!
- Okéjórendbe. - kacsintott a férfi. - Remélem ezt azt jelenti, hoooogy most elenged megnézni a kedvenc sorozatomat.
Cuddy a szemeit forgatta, majd utat engedett a bicegő orvosnak. Nem gondolta volna hogy valaha ennyire sarokba tudja majd szorítani őt a diagnoszta, aki amúgy is nagyon önfejű volt. Agylékelések, amputációk, és egyéb kellemetlenségek úrnője volt ő; sosem tudhatta, kiket és mikor kell ezektől megmentenie. House viszont élvezte az "istenkedést", és legtöbbször fittyet hányva Cuddy döntéseinek, véghezvitte akaratát.
Most viszont egyetlen akarta volt csak: elkapni a nőt egy körre. Amióta történt az a kis incidens a vizsgálóban, House nem tudott másra gondolni, csak Cuddy intim területeire. Sose gondolta volna, hogy megtekintheti azokat akárcsak egy kicsit is. Most meg (talán), egy csettintésébe került volna hogy megkapja. Ez is határozta, hogy tenni fog valamit az ügyért.
- Hééjjj, Cuddy,szeretnék rendelni az ambulancián.
- Mondja House, mit akar.
- Mondom én, rendelni.
- Sok a dolgom, igazán térhetne már a tárgyra.
- Lazítson... - lépett a nő széke mögé House. - Így sosem fog összejönni az a gyerekprojekt ha mindig idegeskedik... Tiszta görcs, nézzen csak magára!
- Igen, ez igaz, de mondja már, miért jött!
House válaszképpen elkezdett Cuddy hajával babrálni. Ujja köré csavarta a tincseket, copfba fogta őket. És mindegy egyes mozdulatánál "véletlenül" hozzáért a nő vállához, vagy nyakához.
- Ha kisfiú módjára meg akarja húzni a hajamat, hát tessék... De engedne végre... - a dékán nagyot sóhajtott, - dolgozni?
- Persze. - mondta House ridegen, és utolsóként még egyszer végighúzta kezét Cuddy nyakánál. - Ja és... igazából nem akarok rendelni.
Miután House kiment, Cuddy alig tudta összeszedni gondolatait. Mit akarhatott a férfi? Csak viccelődik? De olyan jó érzés volt, ahogy hozzáért... Felkapta hát a telefont, és megcsipogtatta Dr. Wilsont. Az onkológusnak fél perc sem kellett, és máris az igazgatói irodában termett.
- Igen, Dr. Cuddy?
- Szeretnék magával Houseról beszélgetni.
- Nocsak... - hunyorgott sejtelmesen Wilson. - Csak nem...?
- Ne képzeljen semmit!
- Óóó én neeeem... ugyan....
- Az ami .. ami a vizsgálóban történt, tudja, csak ööö, megvizsgált.
- Kétség nem férhet hozzá.
- Maga szerint mit akar tőlem? - eresztett le a nő.
- Szerintem? Hát ha kívülről nézzük, akkor szexet. Ha azonban elfogadjuk hogy House érző, ismétlem, érző emberi lény, akkooor... talán... párkapcsolatot?


Második rész:

Wilson az ebédlőben találta barátját. Odament hozzá, hiszen egyedül gubbasztott egy tál saláta felett.
- Te fizeted, ugye tudod? Szóltam a büfésnek hogy mindjárt jössz.
- Honnan tudtad hogy jövök? - kérdezte James, és készségesen előkapta tárcáját.
- Nem tudtam, csak blöfföltem.
- Á, vagy úgy... Voltam Cuddynál.
- Remek. Én is. Te is megdugtad?
- Nem, én beszélgettem vele. Mond neked ez a szó valamit?
- Igen, ezzel fejezik ki azt, ha egy ember idegesíti a másikat.
- Kérdezte hogy szerintem mit akarsz tőle.
- És mit mondtál neki?
- Semmi érdemlegeset.
- Akkor meg?
- Tudni szeretném hogy mit kellett  volna mondanom.
- Nem akarok tőle semmit.
- Naa... House...
- Láttad volna azt a feneket! Óóóó atyám... és ne is beszéljünk a...
- Á á á á áááá kösziiiii elééég, nem akarok többet hallani!
- Valóban, mert te látni akarod. - kacsintott a diagnoszta, és kivitte salátástálját.