- Ki az?
- Én.
Hugh ajtót nyitott.
- Gyere be.
Regi úgy nézett körbe, mintha sosem járt volna abban a házban. Pedig volt, amikor ott is lakott...
- Jöttél mesélni az új életedről? Netán a férjedről?
Regi szótlanul folytatta mostmár a konyha pásztázását.
- És hol laksz most? Gondolom nem híresség a gyerek apja, mert arról már olvastam volna...
A nő még mindig nem mondott semmit. Kivette a babát a kocsiból, és elindult a hálószoba fele, hogy megszoptassa. Ahogy belépett, igazán meglepődött.
- Olyan ez a hely, mintha egy éve nem jártál volna itt.
- Nem is jártam. - felelte Hugh, és megpaskolt egy párnát.
- Akkor hol alszol?
- A nappaliban. Már ha alszom. Mióta elmentél, nem tudok itt lenni...
- Kimennél? Etetném a gyereket.
- A férjedet is mindig kiküldöd? - kérdezte gúnyosan Hugh, és behúzta maga mögött az ajtót.
Negyed óra múlva Regi egyedül ment ki a konyhában elmélkedő Laurie-hoz. A baba elszenderedett. Leült a férfival szembe, mélyen belenézett annak szemeibe, és igyekezett igen kifejező, kérdő tekintetet varázsolni az arcára.
- Miért nem mesélsz?
- Mond, mit akarsz tudni.
- Van férjed?
- Nincs.
- Barátod? Élettársad?
- Nincs. Egyikse.
- Hol laksz?
- A Holiday Inn-ben.
- Egy szállodában?! Egy szállodában élsz a gyerekkel? Apropó, gyerek. Kié?
- Enyém.
- Az apára gondoltam...
Csend.
- Ki az apa?
- Te.
Hugh szemei kikerekedtek, a kékség már szinte beterítette a szobát. Először megdöbbent, majd megijedt, és végül eluralkodott rajta a kispapák boldogságra.
- GYEREKEM VAN! GYEREKEM VAN! SZÜLETETT EGY KISLÁNYOM!
- Nem a tiéd..
- Most mondtad hogy az enyém!
- Biológiailag.
- Ne csináld, Regina, kérlek. Azt hittem, beledöglök a hiányodba, most meg... beállítasz egy gyerekkel, mondván hogy az enyém, és azt akarod, hogy elfelejtselek téged is, meg őt is?!
- Nem akarok én semmit. Most viszont haza kell mennünk.
- Hova haza? - fintorgott Hugh.- Egy szállodában óhajtod felnevelni Blanche-t?
Regi felállt, és elindult a hálószoba felé. Hugh követte.
- Figyelj... - kezdte Hugh, de nem tudta befejezni. Megcsókolták egymást.
- Szeretlek, szeretlek, szeretlek!- nyökögte Regi miközben Laurie szájára tapadt.
- Hozzám jössz feleségül?
Regina szavak nélkül is megválaszolta a kérdést. A kanapé - mely egy évig Hugh szenvedéseinek jelképe volt- hirtelen átváltozott a szenvedély jelképévé.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
