Els� r�sz:

„ We are the champions, we are the champions, no time for loosers, ’cause we are the champions” – hallatszott a telefon cseng�se.
- J�l van m�r, j�v�k! – m�rgeskedett Regi, de el is p�rolgott ez a m�rge, mert bar�tn�i h�v�s�t mindig sz�vesen fogadta.
- Szia Regibaba! Laurieval vagy?
- �, Kinga, de �r�l�k, hogy r�mcs�r�gt�l! �n is �ppen r�tok gondoltam. Nem, Hugh nincs itthon. T�rgyalni ment valami filmes c�ggel, tudod, a k�nyv�t szeretn�k v�szonra vinni. Mi van veletek?
- Mifel�nk minden rendben. Dorink�d remek�l teljes�t az iskol�ban, mi a szok�sos egyetemi balh�inkat csin�ljuk, az �let – egysz�val- zajlik. – hallatszott a vonal t�ls� v�g�r�l.
- Ez remek! �s mi van Alberttal? M�g egy�tt vagytok?
- Miazhogy! Ez�rt is kerestelek…mert…bab�t v�rok!
- Mi? – sikantotta Regina. – Bab�t?! De mi�rt, hogyan?
- Jaj ugyanm�r. 25 �ves vagyok, mi�rt ne lehetne bab�m? Ahhoz, hogy az ember megfelel� id�ben elkezdje a csal�d�p�t�st, fel kell �ldozni a fiatals�g�t. Gondolom ti is besz�ltetek a gyerekt�m�r�l Hugh-val.
M�g csend, �s hallgat�s k�vetkezett.
- Rosszat sejtek. – jelentette be Kinga.
- Igen? – k�rdezte elf�l� hangon Regi. – �s mit?
- Azt, hogy ti nem terveztek semmilyen gyerekcsin�l�st.
- Ami azt illeti…
- Mondtam �n.
- Mi m�g nem is… tudod, nem csin�ltunk azt.
- Milyen „azt”?
- H�t nem fek�dt�nk le.
- TE NEM SZEXELT�L M�G A PASIDDAL? – ord�totta Kinga.
- Nem….- pironkodott Regi, b�r a telefonban ez �gy sem l�tszott. – Az �gy volt, hogy tegnap majdnem megt�rt�nt, de azt�n megj�tt hirtelen a menzeszem, �s �gy nem volt hozz� gusztusunk.
- Elk�peszt�… - Kinga abszol�t nem jutott sz�hoz. Sz�m�ra az ilyen h�rek m�g a sokkol�bbn�l is sokkol�bbak voltak. – Na, ne haragudj, hogy le kell tennem. Ant�nia szeretne m�r menni eb�delni. Majd h�vlak, ha megtudunk valamit a bab�r�l. Addig is sok szerencs�t, �s h�t… na szia.
Regi elkeseredetten tette le a telefont. Mi�rt csin�lj�k ezt vele? K�t ember nem szeretheti egym�st er�sebb fizikai vonzalom n�lk�l? Le�lt h�t laptopja el�, �s belemer�lt a forgat�k�nyv folytat�s�ba. Egyszer csak cs�ngettek.
- Ki az?
- Peter vagyok. Beengedsz?
- Persze – mosolyodott el Regi, majd kit�rta az ajt�t – Gyere csak.
- Bocs, hogy �gy r�d t�rtem, de bele szeretn�k olvasni a m�vedbe. Nah, hol tartasz?
- Ott, hogy a n� elviszi a gyerek�t iskol�ba, �s megl�tja a f�rj�t egy m�sik spin�vel, aki szint�n a gyerek�t k�s�ri be.
- Hm, ott az a mondat – b�k�tt a k�perny�re Peter. – nagyon j�l meg van fogalmazva.
- K�sz�n�m! – der�lt fel Regi, majd megk�n�lta k�v�val �s te�val a vend�get. Peter a k�v� mellett d�nt�tt.
- Hugh merre van?
- T�rgyal�son.
- �s mikor j�n?
- J� k�rd�s. M�r egy ideje elment. Cukrot?
Peter megr�zta a fej�t, �s k�rbepillantott.
- M�g sosem j�rtam itt.
- K�rbevezesselek?
A producer gondolkod�s n�lk�l beleegyezett. Sorban vett�k a helyis�geket, el�sz�r az el�szoba, majd a konyha, a nappali, a terasz a medenc�vel, �s az emeleten a h�l�szoba…
- Kellemes kis kuck�, nemdeb�r? Meleg sz�nek, pontosan idepasszol� b�torok. Hm… n�zz�k, milyen az �gy. – alak�totta a szak�rt�t Peter, majd r�huppant a makul�tlan pihen�alkalmatoss�gra.
- Im�dok itt fek�dni. Szerintem nincs m�g egy ilyen puha �gy eg�sz Amerik�ban. S�t…- csevegett Regi, majd k�nytelen volt abbahagyni, ugyanis ajkaira egy m�sik ember ajkai tapadtak. M�ghozz� Peter�.
- Ha Hugh k�ptelen megadni egy ilyen csod�s n�nek, ami a k�teless�ge, h�t akkor majd megteszem �n. – jelentette ki Peter, majd lekapta mag�r�l a ruh�it.
Regin�nak sem kellett k�tszer mondani. Lelkiismeretfurdal�s n�lk�l dob�lta holmijaiat egy kissz�kre. Mikor m�r jav�ban benne voltak a „munk�ban”, hirtelen cip�kopog�sra lettek figyelmesek. Egyre k�zelebb…. �s k�zelebb…. �s k�zelebb…. V�g�l az ajt�ban megpillantott�k teljes val�j�ban Hugh Lauriet.
- Bazdmeg. – futott ki Hugh sz�j�n.
- Azt csin�lom. – heher�szett Peter.
Regina meg sem b�rt sz�lalni.
- Nem tudom, hogy ez hogy megy a filmekben. Most azt kell mondanom, hogy „takarodj innen”, vagy �n nekem kell elhagyni a helysz�nt?
Csend.
- TUDOD MIT? – emelte fel hangj�t a f�rfi. – AKKOR D�NT�TTEM. TAKARODJ INNEN! – azzal kir�ntotta az �gyb�l Regit, f�lretolta, kez�benyomta ruh�it �s elind�totta a l�pcs� fel�. Peter addigra felkapott mag�ra egy als�nadr�got.
- Tudod mi�rt nem verlek sz�t? – k�rdezte tettetett nyugalommal Hugh. – Mert nem er�szakoltad meg, hanem l�that�lag � is �lvezte. Akkor meg nem lenne fair csak egyik�t�ket f�lholtra verni. De azonban n�t elvb�l nem �t�k meg.
Peter hamar t�vozott. Regi m�r el�tte elment, gyalog a vakvil�gba. K�nnyei s�r�n peregtek, halv�ny sminkje most az �ll�ig folyt. Nem volt hova mennie. Nem ismert senkit. Nem volt p�nze. Az az egy valami, amilye volt, az sincs t�bb�. Egy szeret� t�rs. Ha jobban belegondolt, a vil�g legnagyobb kincs�t vesz�tette el. P�rja nemcsak hogy �vta �s v�delmezte, mindent megadott neki, amit csak akart. �s nem csak anyagilag, hanem �rzelmileg is. Elhat�rozta, hogy sz�pen visszaballag, �s teljes sz�v�b�l bocs�natot k�r. Nem rem�lt sokat a tervt�l, de eln�z�st am�gy sem �rt k�rni, ha az ember rosszat tesz.
Becs�ngetett. Meglepet�s�re nem kiab�lt ki senki, hogy „tudom hogy te vagy az, h�zz el innen”. Laurie kinyitotta az ajt�t, �s visszaindult a nappaliba.

M�sodik r�sz:

 
- K�t lehet�s�g van. – sz�lalt meg a f�rfi. – Vagy az�rt nem fek�dt�l le velem, mert Peter m�r megtette, vagy az�rt fek�dt�l le Peterrel, mert �n nem tettem meg.
- Nem err�l van sz�…
- Hmm, akkor mir�l is?
- Nem tudom. �ppen ez az, hogy nem tudom! Fogalmam sincs mi �t�tt bel�m. Az az igazs�g, hogy �rzelmileg elk�peszt�en vonz�dom hozz�d, de fizikailag meg kev�sb�. Nem tudom, mit�l van ez, de �gy van.
- Att�l van tal�n, mert nem vagyok olyan fiatal… - mondta let�rten Hugh.
- Ugyan…
- Ugyan- ugyan. Mindig csak ezt hajtogatod.
- Megbocs�tasz?
- Meg. Persze hogy meg. Mert tudom hogy ez neked j� volt. Egoista voltam, mikor kiab�ltam veled.
Regina megd�bbent. Egoista? Laurien�l �nzetlenebb emberrel m�g nem tal�lkozott sohasem. Hiszen keresve sem tal�lni olyan f�rfit ezen a f�ld�n, aki ennyire k�nnyed�n megbocs�tan� szerelme f�lrel�p�s�t.
- Im�dlak! – karolta �t Regi „visszaszerzett” p�rj�t, �s belezokogott annak v�ll�ba.
- J�l van, j�l van, semmi baj. – mosolygott Hugh. Szinte � k�nnyebb�lt meg, hogy nem �rt v�get a kapcsolatuk.
- Hugh… - szipogta Regina.
- Tess�k.
- Bab�t szeretn�k t�led. Most.

Folytat�sa k�vetkezik

 (c) Copyright: [G][H][F]