|
Át- és előretekintés
Sok pénz, pár jó színész, egy klassz forgatókönyvíró, és egy fantáziadús rendező kell ahhoz, hogy napjaink Amerikája felejthetetlen sorozatokkal rukkoljon elő. Néha bejön a kísérletezés, néha nem, de minden lelkiismeretfurdalás nélkül kijelenthetjük, hogy a 'Dr.House' esetében mindent elsöprő sikert aratott a Fox és a Universal Studio. Most tartanak az ötödik évadnál - és ha igazak a hírek, még legalább egy évadra van szerződése a jó öreg Laurienak - de még mindig ugyanakkora (ha nem nagyobb) rajongótábort tudhatnak magukénak. De hogyan kezdődött? Valóban olyan zseniális lenne a Pilot epizód, hogy nézők tízezreit magával ragadja? Lássuk csak, hogyan fejlődött vagy éppen hanyatlott kedvenc kórházas sorozatunk. [Továbbiakban: SPOILER-veszély] Bizonyára sokan emlékszünk a legelső epizód legelső jelenetére. Egy nő siet valahová. Mi, amerikai és brazil sorozatokon élő nézők azt gondolhattuk, ott helyben elájul, meghal, támadás áldozata lesz, stb. De nem. Ennél egy kissé bonyolultabb és árnyaltabb kezdést választottak a rendezők, hiszen apait-anyait bele kellett adni, hogy megszerettessék a kritikus tömeggel az akkor még öt évvel fiatalabb színészgárdát. Mert lehet akármilyen jó egy történet, ha nem jó a szereposztás. Maga a főszereplő, Hugh Laurie nyilatkozta azt, hogy a kezdetekben egy kis hotelszobában lakott, összecsomagolt bőröndökkel, mert nem hitte, hogy működőképes lesz a munkájuk. Egyébként ha megnézzük a Pilotot (aminek jelentése éppen a kísérletezés), nem biztos hogy megértjük, miért lett olyan sikeres a sorozat. Ha összehasonlítjuk például A kómás fickó fia , vagy Mindent egy lapra című epizóddal, vagy akár a méltán híres Egy nap, egy szobával, akkor kellemeset kacarászhatunk a Pilot amatőrségén. Valljuk be; az első évad negyed annyira sem nyűgözte le a nézőket, mint a harmadik. Hiszen a harmadik volt az az évad, ahol már mindenki tudta, mi a dolga, a színészektől kezdve a szövegkönyvírón át a jelmeztervezőt is beleértve mindenki belerázódott a szerepébe. Még a Tritter nyomozós szál is viselhetőbb volt, mint az első évadbeli Vogler, akit legszívesebben két nagy pofon kíséretében kirángattunk volna a tévéből, mondván: "Hé öreg, mi a frászt keresel a kedvenc sorozatomban?!" Bár Tritter dolgát is húzták egy kicsit, mégis sokkal jobban bele tudtuk magunkat élni House szenvedéseibe (talán csak a Vicodinmegvonás miatt?). A Voglert követő mellékszereplőt senkinek sem kell bemutatni, aki csak egy kicsit is rajong a mogorva dokiért: ő volt Stacy Warner. Habár a legtöbb tinilány biztos kikaparta volna az exbarátnőfeleségélettárs szemét, azért örülhettünk, hogy Gregory House képes érezni. Ez volt talán az első olyan pont, amikor száz százalékig megbizonyosodhattunk benne. Tehát időrendi sorrendben: találkozhattunk Edward Voglerrel, Stacy Warnerrel és Michael Tritterrel. Ők hárman adták a különszálát a sorozat első három - és legsikeresebb- évadának. Persze eközben House randizgatott Cameronnal, veszekedett Cuddyval, szivatta Wilsont, összeszólalkozott Foremannel és legyeztette hiúságát a talpnyaló Chase-szel. Amikor meg végre megszoktuk ezeket, és mindenféle megdöbbenés nélkül képesek voltunk teli torokból röhögni a beszólásain, akkor egyszer csak puff - eltűnt mellőle a team. Az addigra már igen nagy rajongótábor hatalmas nemtetszését fejezte ki azt az ötletet illetően, hogy meg kell szabadulni a három "ducklingtól" (a magyar szinkronba sajnos nem ültették be ezt a remek hasonlatot, miszerint a Cameron-Chase-Foreman trió leginkább a mamájukat követő kiskacsához hasonlít). Persze, mint mindent, az újakat is meg lehetett szokni. 13-mas, Amber, Big Love, Morgó, Kutner, Taub... Majd jött a robbanás. A sorozat szenzációhajhászását talán ettől a momentumtól számolhatjuk: Wilson és Amber összejöttek. Innentől kezdve rohamosan csökkent a House színvonala. Már nem az lett a fontos, hogy Greg bunkó legyen, Wilson meghunyászkodjon, Cuddy beleszóljon, Chase benyaljon, Cameron érzelmeskedjen Foreman pedig a House-szá válást gyakorolja, hanem inkább a dráma-tragédia-halál-fájdalom-szenvedés közhelyekre fókuszáltak. Mert Amber meghalt. Wilson otthagyta a kórházat, Cuddy örökbefogadott egy babát, majd teljes mértékig kifordult önmagából, House kevésbé bunkó lett, Kutner öngyilkosságot követett el, Remy (13-mas) pedig Foreman szerelme miatt kishíján meghalt. Eközben jött egy őrült, és túszul ejtett mindenkit, akit csak talált a váróteremben, House magándetektívet bérelt fel (talán még ez a legszerethetőbb esemény az ötödik évad során), Cuddy pedig Wilsonnal szövetkezett, ami önmagában döbbenetes, ha azt nézzük, hogy szeretett Jimmy-nk idáig csak és kizárólag House-szal beszélt össze, vagy ha mégis a főnöknővel, akkor is barátja pártját fogva. Talán az már meg se kottyan ezek után, hogy House megtette azt, amiről eddig csak szó esett: letapizta Lisát. Döbbenetes, nem? Természetesen mondhatjuk, hogy így lett izgalmas az ellaposodó sorozat, de elhiheti mindenki; a szenzációhajhászás nem vezet semmi jóra. Talán pont azért van hatalmas ellentábora a dél-amerikai sorozatoknak, mert az egy epizódban fellelhető drámai elemek meghaladják a kb. tíz ember egész életében elforduló tragédiákat.
Ezzel persze senkinek sem szerettem volna kedvét szegni a sorozat nézésében, sőt, mindenkit arra buzdítok, hogy saját maga bizonyosodjon meg a kis összefoglalás valóságalapjáról. A cél csak annyi lett volna, hogy felkészítsek mindenkit az elkövetkezendőkre, és ettől függetlenül jó szórakozást kívánjak!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
